A csend topográfiáját árkádok és pillérek határolta folyosók és belső kertek alkotják, melyek félig nyitottak és részben zártak, egyszerre külső és belső terek. A némaságot olykor vissza-visszatérő, ritmusos léptek törik meg, körbejárnak és visszhangoznak a téglákkal kirakott négyzet alak szabályos oldalai mentén. A körkörösség szigorú geometriája monotonitássá alakítja a lépteket és a ruhák susogását, elmélyítve a figyelmet és kihangosítva a belső gondolatokat, teret adva a találkozásnak.
A szerzetesi munka része a kontempláció, azaz az elmélkedés, ennek hagyományos helyszíne a kerengő, mely a kolostorok belső udvarát veszi körbe. A négyszögletű alaprajzú, oszlopos, fedett folyosórendszer az udvar felé nyitott, ez köti össze a kolostort a templommal. Szimbolikus tér, melyet eredetileg kizárólag a szerzetesek vehettek igénybe. Ma kolostoronként eltérnek a látogathatóságára vonatkozó szabályok, működő közösségeknél sokszor továbbra sem szabadon bejárhatóak, vagy csak vezetett formában, de néhány helyen bizonyos részei a látogatók számára is nyitottak. Nagyrészt azonban a szerzetesek használjak mindennapjaik során, az elmélkedésen túl az olvasás és a csendes ima helyszíne.
A kerengő szó az építészeti-spirituális dimenzión túl mozgást is jelöl, mely hordozza az épületrészhez köthető meditatív jelleget és az ég-Föld kapcsolat bolygóközi párhuzamait. A kiállítás tereiben a járás mindennapi tapasztalata és fizikai valósága az úton levés élethossznyi toposzát tágítja horizontig terjedő távolságra egy olyan időben, ahol a lelassulás valódi élménye elérhetetlen. Hol helyezkedik el a szemlélődés és elmélkedés a közeledés és távolodás oszcilláló, szélsebes állandóságában? Hogyan lehet úgy elképzelni a mozgást mint cél nélküli, és mégsem céltalan, önmagába visszatérő helyváltoztatást? Aquinói Szent Tamás megkülönbözteti a Mária és Márta típusú életet, azaz a kontemplációt és az aktív szolgálatot. Mária és Márta az Újszövetségben Jézus barátaiként jelennek meg, Lázár testvéreiként, akik egy alkalommal vendégül látják Jézust, akit hallgatva két különböző cselekménysorba temetkeznek. Lukács evangéliuma szerint Márta mindent megtett annak érdekében, hogy vendégük otthon érezze magát – fel-alá rohangált, leste a kívánságait, minden munkát elvégzett, ezzel szemben Mária nem segített neki, hanem Jézus lábaihoz ült és hallgatta, ahogyan és amiről beszél. Márta csalódott felháborodására „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen!” válaszul Jézus Mária pártját fogta: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”
Simone Weil értelmezése szerint ennek ellenére a munka és ima elválasztása nem szükségszerű. Szerinte a figyelem az ima formája, így a munka, ha teljes figyelemmel végezzük, lehet kontemplatív – nehézségei révén is megtapasztalható az alázat és a transzcendens jelenléte. A (művészeti) munka önmagához mindig visszatérő, körkörös mozgása kívülről nézve szédítő, belülről azonban eszköz az elme lecsendesítésére. A Kerengő tér, melynek építőelemei meghatározzák a benne zajló mozgást. Ugyanakkor fordulópont és átlépés is, mely megmutatja, hogy a kontempláció hogyan lehet aktív szolgálat, és a csend keresése az alkotáson és szemlélődésen keresztül életgyakorlattá kitágítható folyamat.
Kiállító művészek: Csermák Zsuzska, Enzsöly Kinga, Farkas-Pap Éva, Gollowitzer Szabina, MOKKA alkotócsoport
Kurátor: Tomcsányi Sára
A kiállítás nyivtatartása:
2026. március 28. – 2026. április 25.
A kiállítás támogatói:
Győri Szeszgyár és Finomító Zrt.
Magyar Művészeti Akadémia
Nemzeti Kulturális Alap
Szintetika Kft. Győr
