Bagi Attila, Dér Adrienn, Kárándi Mónika és Rózsa Luca Sára kiállítása
2021. július 17 – augusztus 17.
Az újrakezdés víziója, a múlt vagy jövő képzeletbeli korrigálása, a kilépés esélyeinek latolgatása egyaránt lehet felmentés jelenünkkel szemben – hiszen a múlt a jelen fényében megmásíthatatlan –, de egyben az öndefiniálásnak, az identitásnak és az önreflexiónak fikciós, ám nélkülözhetetlen eleme.
A „bárcsak megint ott lennék” vagy a „ha tehetném, akkor” kezdetű mondatok, mindig a képtelenség biztos tudatában, ezáltal minden következményt nélkülözve hangzanak el. Ám, hogyan venné ki magát, ha egyszer ezek a reflex-szerű, így talán kevésbé átgondolt óhajaink egy csapásra valóra válnának? Korábban megélt eseményeket újra élve változtathatnánk meg jelenünket, vagy jövőbeli vízióinkért felelősséget vállalva röptethetnénk magunkat előre az időben. Vajon sikerülne-e harmóniát teremtenünk saját magunkkal és a környezetünkkel, ha minden igaznak vélt elképzelésünk a múlttal, vagy a jövővel kapcsolatban egyszeriben testet öltene? Vagy ismét egy újabb olyan döntéssel kéne szembenéznünk, melyet aztán új vágyak írnak felül?
A képzőművészet az ilyen elvágyódások és újrapozicionálások eszközeként hosszú múltra tekint vissza, a XXI. század művészeti hangjai pedig egyre hangosabban harsogják ez irányú kilépési szándékukat. A felemelő az effajta vizuális reakcióban az, hogy következmények továbbra sincsenek, „a beállítások” megváltoztatásának potenciális kimenetelét viszont konkrétabban át lehet élni.
Fotók: Wertán Botond
