2021. július 17 – augusztus 14.
A múlt vagy jövő képzeletbeli korrigálása, a kilépés esélyeinek latolgatása egyaránt lehet felmentés a jelenünkkel szemben, hiszen a múlt a jelen fényében megmásíthatatlan. Ez a folyamat azonban egyúttal az öndefiniálásnak, az identitásnak és az önreflexiónak is fikciós, ám nélkülözhetetlen eleme. A „bárcsak megint ott lennék” vagy a „ha tehetném, akkor” kezdetű mondatok, mindig a képtelenség biztos tudatában, ezáltal minden következményt nélkülözve hangzanak el.
Ám gondoljunk csak bele: hogyan venné ki magát, ha egyszer ezek a reflex-szerű, így talán kevésbé átgondolt óhajaink egy csapásra valóra válnának? S a korábban megélt eseményeket újraélve megváltoztathatnánk a jelenünket, vagy akár a jövőbeli vízióinkért felelősséget vállalva előre röptethetnénk magunkat az időben. Vajon sikerülne harmóniát teremtenünk saját magunkkal és a környezetünkkel, ha minden igaznak vélt elképzelésünk a múlttal, vagy a jövővel kapcsolatban egyszeriben testet öltene? Vagy ismét egy újabb olyan döntéssel kéne szembenéznünk, amit aztán új vágyak írnak felül?
A képzőművészet az ilyen elvágyódások és újrapozicionálások eszközeként hosszú múltra tekint vissza. A 21. század művészeti hangjai pedig egyre hangosabban harsogják ez irányú kilépési szándékukat. A felemelő az effajta vizuális reakcióban az, hogy következmények továbbra sincsenek, „a beállítások” megváltoztatásának potenciális kimenetelét viszont konkrétabban át lehet élni.
Kiállító művészek:
Bagi Attila, Dér Adrienn, Kárándi Mónika, Rózsa Luca Sára
