Maurer Dóra kiállítása
2022. június 11 – szeptember 18.
„A gondolat, hogy egy egész teret, valamennyi határterületével együtt kvázi-képpé alakítsak, 1977 óta foglalkoztat. Az érdekel, hogy mechanikus-racionális úton abszurd téri helyzet jöjjön létre.” – fogalmazott Maurer Dóra 1982-ben, amikor lehetőséget kapott az ausztriai Buchberg-kastély toronyszobájának kifestésére. Maurer ezen Buchberg-projektjéhez kapcsolódik a Torulában most kiállított grafikai mappa (1982) és film (1983), valamint az erre az alkalomra létrehozott helyspecifikus falfestés is ennek a munkának a felelevenítése.
Az 1970-es években megkezdett Displacements és Quasi-képek sorozatok alkotóelvének folyamatos továbbgondolásával Maurer magyar és osztrák művészeti közeghez is szervesen kapcsolódó művészete az 1980-as évektől fogva egyre inkább a festészet felé tolódott el. A művész a Displacements-sorozat esetében nyolc alapszín felhasználásával geometrikus vonalhálókat festett meg és ezeket egymáshoz képest síkban eltolta, majd a raszterháló felnagyított részleteit később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet sorozat darabjain, illetve a rendszerábra hetvenedik lépését a buchbergi kastély toronyszobájában térbe is vetítette. A térben folyamatosan változó fényviszonyok hatására Maurer ekkortól kezdte figyelni munkáinak a megvilágítás függvényében bekövetkező színváltozásait, majd ezeket a megfigyeléseket újra és újra megfestve jutott el általa „Relatív Quasi-képeknek” nevezett munkáihoz.
„Egy tér határfelületeire festett, installált Quasi-kép a szemlélés, a nézés helyett inkább szinesztétikus élményre ad alkalmat. Nem is mint művel, hanem mint környezettel lépünk kapcsolatba vele, beszivárog a képkészítést indukáló mindennapos észrevételek, meggondolások világába. Az ilyen mű az „elidegenedés” állapota után új kiindulási anyaggá válik, nem is a formakonstruálás, hanem a festés számára.” – írta a művész ezen munkáiról, melyek elgondolása a Torulában most elkészített falfestésre is alkalmazható. Maurer egyszerre analitikus és érzéki művészete így a néző bevonásával és aktivizálásával egy új, fiziológiai alapokon nyugvó kommunikációs csatornát teremt meg, a színek és formák nyelvén az embert körülvevő környezet és a valóság érzékelésének képességét és folyamatát tematizálja.
Rátkai Zsófia
Maurer Dóra (1937) a mind a nemzetközi, mind a hazai művészeti szcéna fontos szereplője. 1968-tól magyar-osztrák kettős állampolgárként vállalt szerepet a magyarországi neoavantgárd nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében. Művészetszervezői tevékenysége mellett művészetpedagógiai munkássága is jelentős. A hetvenes évektől kezdve rendszeresen állít ki jelentős nemzetközi tárlatokon, az utóbbi években szerepelt többek között a párizsi Centre Pompidou, a chicagói The Art Institute, a New York-i MoMA, valamint a londoni Tate Modern csoportos tárlatain, utóbbi helyszínen 2019-ben nyílt meg önálló retrospektív kiállítása, amely egészen 2021-ig volt látogatható. A Kunsthalle Bielefeldben jelenleg is látogatható So Sehen und Anders Sehen című önálló tárlata, művei megtalálhatóak többek között az Art Institute of Chicago, a Centre Georges Pompidou, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria – Szépművészeti Múzeum, a Metropolitan Museum of Art, a Museum of Modern Art és a Tate Modern gyűjteményében.
A kiállítást Mélyi József művészettörténész nyitotta meg.
A kiállítás támogatója: NKA, Vintage Galéria
Fotók: Simon Zsuzsi
